„A szerencse oda megy, ahol várják”

A Budafoki Pezsgő- és Borfesztivál Társalgó című programján Kelényi Szamos Gabriellát, a Szamos cukrászdinasztia egyik meghatározó alakját hallgathattuk, aki Fodor Erikával beszélgetve felszabadultan és szívesen mesélt budafoki gyermekkoráról, édesapjáról, a családi vállalkozás megszületéséről és arról a szemléletről, amely egész életét végigkísérte.

A beszélgetéshez természetesen vendéglátás is társult: Gabriella saját marcipánkülönlegességeiket és pogácsájukat hozta el kóstolóként, Erika pedig cukormentes falatokat készített. A finomságokat Krieger Krisztina és Erika kínálta körbe, ami tovább oldotta az egyébként is közvetlen hangulatot.

Arra a kérdésre, hogy mit jelent számára Budafok, Gabriella gyermekkorának emlékeit idézte fel. Elmesélte, hogy 1948-ban itt született, és ma is büszkén vallja magát budafoki lánynak.
– A mai főtéren játszottak a gyerekek, a felnőttek pedig Szepesi György futballközvetítéseit hallgatták. Ha közülük valaki belerúgott egy kőbe, máris felhangzott: „Puskás lő, gól!” – idézte fel egyik emlékét a vendég.

Elmondta, hogy a családi történet gyökerei édesapjához, Szamos Mátyáshoz vezetnek, aki Szentendréről gyalog indult Budapestre, hogy cukrászmesterséget tanuljon. Az Auguszt cukrászdában kapott lehetőséget, és ott szeretett bele a marcipánba. Egy dán cukrásztól tanulta meg a marcipánrózsa készítését, amelyet azután a tökéletességig gyakorolt.

Gabriella ennek ellenére nem lett cukrász, hanem évekig matematikát és fizikát tanított. Később azonban férje, Kelényi Gyula gépészmérnök korszerű gépeivel bekapcsolódott a családi vállalkozás irányításába, ő pedig az első üzletek belső tereinek, a termékek dobozainak és megjelenésének tervezésével találta meg a maga helyét. Így lett a Szamos arculatának alakítója. A nevet a család egy konyhaasztal mellett választotta: a „Szamos” egyszerre őrizte édesapja emlékét és fejezte ki azt, amit létrehoztak.

A néhány alkalmazottal induló vállalkozásból mára mintegy ötszáz embernek munkát adó, huszonkét üzlettel működő családi birodalom lett. Gabriella ma a cég vezérigazgatója, bár – mint mosolyogva megjegyezte – ezt tulajdonképpen a fia kérésére vállalta.

Életfilozófiáját egy mondatban fogalmazta meg: a szerencse oda megy, ahol várják. Ő mindig észrevette a lehetőségeket, és igyekezett élni velük. A családi vállalkozásban sem a pénz volt az elsődleges, hanem hogy valami jót és szépet hozzanak létre, és ha valami nem sikerült, újrakezdték.

Ennek a játékos, életigenlő szemléletnek talán legérdekesebb példája, hogy hetvenöt évesen a saját „halotti torát” is megszervezte. Kilencvenöt barátot és családtagot hívott meg, akik nem virágot, hanem valami saját készítésű ajándékot vihettek neki. Volt zene, játék és tombola is, de mindenki csak akkor nyerhetett, ha előtte leírta, mit jelent számára Gabriella. Az emlékeket később könyvbe kötötték, és amikor szomorú, előveszi, olvassa őket, hogy eszébe jusson, mennyi mindent kapott az élettől.

Tamás Angéla